interju
2008 április 10. | Szerző: LilySkat |
Tegnap este bekesen ulunk John- nal vacsora utan. Ugy fel 10 fele csorog a telom. Telefonalnak, hogy van egy melo, Manhattanben. Mondom, nagyon orulok, mirol van szo? Kisbaba orzes, baby sitter. Ma, talalkozom a novel a munkahelyen, 2- kor. Megnezzuk egymast, es egesz jol fizetnek.
Meg soha nem dolgoztam bebivel. Szeretem oket, edesek. Minden esetre vidamabb, mint egy banya, az osszes hulyesegevel, es egy kisbabatol, nem undorodik az ember lanya. Azonban, hatalmas felelosseggel jar. Mert, ugye, ha az ember sajat gyereke pofara esik, hat megtortent, de mase?? Ha, az ram van bizva?
Meg az is lehet, hogy nem vagyok neki szimpatikus. Azert, ezek az amik erdekesek. Minden tovabbi nelkul elmegy dolgozni a 14 honapos gyereke mellol. Rabizza egy idegenre, a legnagyobb lelki nyugalommal. Valoszinu, o is igy nott fel, mert itt, mindenki dolgozik. Meglatjuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Minden rendben lesz, kár hogy nem nagyobb a gyerek, igazi egyéniséget nevelnél belőle.
🙂
Drukkolok hogy összejöjjjön! :)))
Ne tessék így hozzá állni! Jelen pillanatban dolgozni szeretnél, és ez jó hír! Útközben is jöhet akár mi, és lehet váltani, de akkor már van honnét! Szorítok!!!