1.0tortenetek meschLily- tolhttps://mesch.cafeblog.huLilySkathttps://mesch.cafeblog.hu/author/LilySkat/<div id="cikk"> <h1>Majdnem mocsárba fulladt a kisfiú</h1> <h2>Avagy ki mint Ön, úgy Zetlen</h2> <div id="eszkozok"> <h3><a href="javascript:printPage();" title="Kinyomtatom" id="nyomtat"><span>Cikk nyomtatása</span></a></h3> <h3><a href="javascript:cikk_ajanlo(3427);" title="Továbbküldöm" id="cikkkuld"><span>Cikk továbbküldése</span></a></h3> </div> <div id="time"> 2008. május 18. 18:19 </div> <div id="author"> <a href="mailto:szerkesztoseg@kulturpart.hu">Lengyel Péter</a> </div> <div id="lead">Én, én, én, meg te az nincs, és ne is álmodj rólam. Nekem, hozzám, felém, érted? Mármint nem érted, hanem értem. Ezt már én sem értem. Meg a minden szentnek maga felé hajlik a keze - itt lebegnek előttünk s persze a nagy kérdés, lecsapunk rájuk, vagy jól van ez így, ahogy van.</div><div id="text">A fent említett dolgok szintén a Hook kapitány c. filmben hangzottak el, amikor Mr. Hook azt próbálta bebizonyítani Peter Pán fogságba ejtett porontyainak, hogy már a gyerkőcök is önzők, s a szülők sokkal boldogabbak voltak azelőtt, mielőtt megszülettek. <br> Persze karót kap a kapitány a kislánytól, meg „nagyon szüksége lenne egy anyucira” s a felbukkanó szeretet szóval, mint tabuval már nem tud az öreg kalóz mit kezdeni. Nem megyek bele, hogy a gyerekek miért is tudnak önzőek lenni, (gyakorló apa vagyok) „hát a vérükben van” mondod, „jó, de majd kinövik”, erre én. Állj! Kinövik? Ez a génjeinkbe írt kód, vagy magunkba szívjuk a környezetünkből? <br> <br> Hát jó, legyen dialektika, ha van hegy, akkor van völgy, ha fent vagy akkor lent is voltál, ha sötét volt, akkor világos volt előtte. Tudják, a jin meg a jang az két tesó. Fekete meg a fehér. Ja, nem,az a zebra. Ez lehet, hogy filozofikusan így van, de én úgy vélem, igen ez van, egyszer fent, egyszer lent, de nem a dialektika törvényei határozzák meg az életem. <br> Nekem kell döntenem, hogy hepe-hupás úton megyek, vagy sima aszfalton. <br> A téma az utcán hever, s megint eljutottunk a K-pax bolygó belső keringéséhez. (Jó film, nézzék meg!) <br> Azon tűnődtem, a fényt azért ismerjük, mert tudjuk mi az árnyék? A hegyet azért hívjuk hegynek, mert a völgy léte nélkül nem tudnánk nevet adni neki? <br> Az önzést kiiktathatjuk az önzetlenséggel? Most ez a kettő is tűz meg a víz, vagy az ellentétek vonzzák egymást? Mindenki szeresse magát először, aztán másokat. Hm. Lehet-e ezt Önzetlenül? <br> <br> <img alt="" src="http://www.kulturpart.hu/down/ed/lengyel_fiu_a_mocsarban2%2820%29.jpg" align="left" height="178" width="266">Szeretnék egy történetet megosztani, van benne felnőtt, gyerek, láp, gazdag s szegény és csupa önzetlenség. A Nagy Betűs volt a casting menedzser, a forgatókönyvet az Élet maga írta, az égiek rendezték, s egyszerű emberek játsszák. Nem Hollywoodban forgatták. Skóciában, az 1800-as évek végén. Lehetne a címe „Mit ad Isten”, vagy „Sohasem tudhatod, hogy veled is?” „Ki mint ön, úgy zetlen.” <br> Egyszer volt, és tényleg volt egy nyolc gyermekes szegény ember. Hugh-nak hívták. Ez volt az igazi neve. Skót farmer volt. Nem volt nagyon munkája, s egy nap felkerekedett, hogy valami betevőért menjen. Ahogy ment, mendegélt, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaviharzott a láphoz. Egy halálra-rémült fiút talált ott, a fekete iszap éppen ebédre szerette volna a kisfiút elfogyasztani. A fiú, nem tehetett mást ordított, mint a fába szorult féreg. Szerencséje volt. A mocsárnak most nem jött ez be. Beee! Hugh éppen arra járt. Nem gondolt többé a betevőre, meg hogy mi lesz, ha nem lesz ma mit enni. A farmer megmentette a fiút attól, hogy „ebéd” legyen, s hazavitte. Mit ettek azon a napon, erről nem szól a fáma. <br> <br> Másnap, mint egy jól kitalált élet-forgatókönyvben egy díszes hintó gördült a skót farmer rozoga portájára. <br> Egy elegáns nemesember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be. <br> - Szeretném meghálálni s megfizetni neked – mondta, - hogy megmentetted a fiam életét. <br> - Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem – válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Pontosan ekkor lépett be a farmer egyik fia a családi viskó ajtaján. <br> - Ez a te fiad? – kérdezte a lord. – Igen, ő Alexander. – válaszolta büszkén a farmer. <br> - Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk. És így is lett! Hugh fia, Alexander a legjobb iskolákba járt,majd diplomát szerzett a St. Mary’s kórház orvosi karán Londonban, s nemsokára az egész világ megismerte a nevét. <br> Teltek, múltak az évek s ugyanannak a lordnak a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott. Semmi esélye nem lett volna, ha nem segít rajta, a „frissen feltalált” penicillin. Tudják, ki fedezte fel? Alexander. Van másik neve is. Fleming. A történetünkben fontosak a szereplők neve is, de most nincsenek hangzatos „hero” nevek, mint Obi van Kenobi, meg Dart Véder, meg Old Shatterhand és a fiatal Pókember fivérek, az 1 és a 2, meg a 3. A Winnetou-ról, már nem is beszélve. A nemesembert úgy hívták: Lord Randolph Churchill. A fiát Sir Winston Churchill-nek. Ez igen! Oscar hol vagy, vajon hova mehettél? <br> <br> Azért elképzelem, mi lett volna ezzel a történettel, ha egy tehetségtelen rendező kapja meg a kivitelezést. A fiút megeszi a mocsár, de nem baj, mert ott termett volna Sharlock Holmes és megállapította volna, hogy a mocsárban a sátán kutyája lakik, s ő ette meg a kissrácot. A farmer éhen halt volna út közben, - ez kell a drámához, és ahhoz, hogy több papírzsepi fogyjon a moziban - miközben Fellinivel találkozhatott volna az országúton, aki éppen Róma felé tartott. Gyalog. Éppen emlékezett magában– Amarcord – és ezért nem vette észre az út szélén a halott farmert. Mire a közeli faluba ér Fellini, döbbenten konstatálja, hogy ott kihalt minden élet, mert mindenkit elvitt a tüdőgyuszi. Erre Fellini is éhen hal. Majd megjelenik egy felirat, hogy vegyük meg a második évadot, ami most került a boltokba, amiből megtudhatjuk – az élet tele van meglepetésekkel. <br>forras: KulturPart<br></div> </div>rich