anyak napja utan

2008 május 6. | Szerző: LilySkat |

    Napok ota keszulok irni errol, vannak bizonyos temak, amikrol nem nagyon tudok irni. Anyam, egy ilyen tema tobbek kozott. Nagyon, nagyon szeretem, es nagyon sokat koszonhetek neki. Ha, o nem lett volna, nem tudtam volna “madar” eletet elni. Mindenben tamogatott. Fogalmam sincs, miert kellett nekem, olyan hamar elmenni otthonrol. Nem valakiert mentem el otthonrol, vagy valaki elol annak idejen, hanem egyszeruen akkor ugy ereztem mennem kell, es kulonben is, terdig er a tenger. Akkor is, amikor tavoztam Ausztriaba 1982- ben, egyszeruen hazamentem kozolni, hogy en most elmegyek, es kesz. Ha, most ebbe belegondolok, megmondom oszinten, egnek all a hajam!! Egyetlen alkalommal voltam tekintettel a szuleimre, amikor a Szabad Europa radio, felajanlott egy szerkesztoi allast, nem fogadtam el, apamra valo tekintettel. Mint, moszkovita, nagy kommunista volt, es allandoan hallgatta az adasaikat. Kivancsi volt, mit mond az ellenseg. Gepeszmernok volt, es tiszta szivvel hitt, a kommunista eszmekben. Ha, meghallotta volna, hogy ezt, es ezt, a musort szerkesztette ez, es ez, hat azt hiszem belehalt volna. ( ez a fiataloknak nem sokat mond)
Anyam, meg most is nagy segitsegem, mert hiszen a kislanyom ott van naluk. 82 eves, es hihetetlen aktiv, es szellemileg is tokeletes, apam mar betegesebb, de o is megvan. Abba, hogy egyszer nem lesznek, bele sem merek gondolni, mert az egy keptelenseg!!
A testvereimmel, olyan a kapcsolatom, amilyen. A batyam, egyetlen e- mailt nem irt 2 es fel ev alatt, a noverem pakol, ha elmegyek otthonrol.
En, nagyon sokat koszonhetek a szuleimnek, foleg anyamnak.