Nem hozom a formamat. Nagyon nem. Semmi nem kerek. Ilyenkor a negativ dolgok jutnak eszembe. Sot, hetek ota nem meditalok, meg semmi, csak ragom magam. Persze, nem minden oraban, de a sikertelenseg meglatszik rajtam, hiaba probalom bolcsen felfogni az egeszet, meg igyekszem, megsem feketenek latni a feketet, probalom pozitiv gondolatokkal megtolteni a fejemet. De, most, nincsenek pozitiv gondolatok. Sot, odaig vetemedtem, hogy csak a serelmeim jutnak eszembe. Most, akarmibe fogok, egyszeruen, mar inkabb gorcsolok a temaban, es eleve a kudarcot feltetelezem, a negativot latom. Sebeimet nyalogatom. Nem csak, a munka kereses ugyben, mas dolgokban is. Eleg, egy felresikerult megjegyzes, es John torkanak ugrok, es kiabalok. Mert, hat ugye nem olbetett kezzel uldogelek, es varom, hogy valaki becsenget a lakas ajtajan, es kozli, hogy kerem szepen, csak onre varunk, itt egy zsak penz, amit elolegnek hoztunk, amig meltoztatik felemelni a valagat! (csak maro gunyra telik tolem,es a vicc benne, hogy kepes vagyok rohogni rajta) Erre, Tibetben azt mondanak megint, hogy turelem, es ujra csak turelem. Csakhogy, nekem ebben a rohano, penzorientalt vilagban kell helytallnom. Mi, most tenyleg 1 labon allunk. Ha, egy tolja a szekeret, akkor hamarabb beleragadhat a katyuba. Es, ha nem tetszik, akkor nyugodtan el lehet menni, nem kotelezo semmi, de semmi. Szoval, kicsiket ki vagyok elezve. Csak egy egyszeru pelda. Megigeri valaki, hogy jon. Azert jon, mert neki kell valami. A megbeszelt idopontban, azonban nem jon, de meg egy telefont sem enged meg, hogy ezt kozolje, hogy pl. Idefigyelj te baromarcu, ne varj, mert nem jovok! Nem, o egyszeruen, tojik a fejemre. Nekem, miert van kenyszerem ra, hogy felhivjak barkit, ha nem megyek, mert ez, meg az kozbejott?? Szorakozik az idommel!! En, ezt soha, de soha, nem fogom megerteni.
Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy itt, meg mindig hideg tel van.