a “joindulatu”

2007 december 5. | Szerző: LilySkat |

 Forumvirusnal olvastam, egy tortenetet. Nem ketelkedem, mert velunk is tortent hasonlo, es mar regen tudom, hogy nem ugy mukodnek a dolgok, hogy csak az letezik, amit magam is latok. Viszont ezt lattam, es a kislanyom is latta. 3 eves volt.

15 evvel ezelott tortent. Szetvaltunk gyerekem apjatol, hazakoltoztunk Kanarirol, a kislanyom, es en. 5 evvel elotte, volt egy nemet baratom, aki nagyon kozel allt hozzam, de tragikus korulmenyek kozott meghalt. A csaladi hazunk eleg nagy. Az emeleten vannak a haloszobak. En, akkor a foldszinten aludtam, kislanyom az emeleten. Valahogy, napok ota nem aludtam jol. Hozza kell tennem, jo alvo vagyok, de a legkissebb zajra, valtozasra felebredek. Akkor is, felebredtem kinyitottam a szemem. Az agyammal szemben, egy fotel allt. Ebben a fotelban ult a nemet baratom, de csak felig latszott. Derektol lefele, mar nem. Nem ijedtem meg, de szolni sem tudtam. Meg, a Cartier szemuveg is rajta volt. Neztuk egymast, majd eltunt. Sokaig nem tudtam elaludni. Reggel anyam lejott reggelit kesziteni. Gondolkoztam rajta, hogy szoljak- e neki. Elmeseltem, mit lattam. Megkerdezte, amire szamitottam, hogy biztos vagy benne, nem almodtad?? Biztos, hidd el. Hitte is, meg nem is lattam rajta. Egy fel ora mulva, megjelent a kislanyom is a konyhaban, a nagyapjaval. Es rakezdte, Kepzeljetek, egy szemuveges bacsi volt a szobamban! Anyam, azt hittem elejti a kenyeret! Akkor, elkezdtuk persze bombazni kerdesekkel. De, o sem felt. Csak annyi tortent, hogy ott jart, es latta. Ugyanakkor, meg egyszer talalkoztam vele. Agynemu teregetes kozben, a lepedok kozott, volt egy erzesem, hogy ott van, es ereztem az illatot, amit hasznalt, de nem lattam. De, tudom, hogy ott volt. Ezutan, megtudtam, hogyan kell elkuldeni bekevel, es elment. Tobbet, nem talalkoztam vele.